A m�lt

 

A lemen� nap aranyl� f�nye megfestette a homokot, mely b�k�sen ter�lt el, amerre a szem ell�t. A rendezett h�zak �rnyai h�bortos mint�kat vetettek. Volt valami melankolikus ezekben a k�sei d�lut�nokban, amikor a nap m�g nem bukott al� a horizonton. Hanabi nem szerette t�ls�gosan ezt a napszakot, mert mindig olyan keser�des �rz�seket keltett benne, mintha ez a gy�ny�r� b�ke a megny�lt �rnyaival valami rossz elj�vetel�t el�zn� meg. Jobban szerette a reggelt, amikor a nap m�g fiatal �s vid�m, a d�lid�t... B�keid�ben ezek a napszakok tele voltak �r�mmel. Hanabinak szeret� csal�dja volt, �gy sz�m�ra a nap nagy r�sze boldogs�gban telt. Olyan vid�m kisgyerekk�nt, amilyen gyerekkort mindenki szeretne mag�nak. Ahol az anya megdorg�lja a gyermeket, amikor rossz, �s az apa a cinkos.

A fi� csak �lt ott, �rny�ka messze elny�lt t�le, karmazsin v�r�s haj�ba kapott a l�gy sivatagi szell�. Az arc�n azzal a melankolikus v�gy�d�ssal n�zett a t�volba. �br�ndos pillant�sa m�g�tt olyan gondolatok bujk�ltak, amiket a l�ny nem ismert, �s olyan �rz�seket d�delgetett, mint a mag�ny… egyfajta irigys�g, �s lassank�nt gy�l�let azok ir�nt, akik nem voltak mag�nyosak, amilyen �.

Hanabi m�r j� ideje figyelte a fi�t. Csak a t�volb�l. Rendszeresen le�lt, �s olyankor azon t�n�d�tt, mire gondolhat a fi�, hogyan �rezhet. Meg akarta ismerni a t�rt�net�t. Ez volt az egyetlen val�di oka, hogy a ninja utat v�lasztotta. Igyekezett kiemelkedni a t�bbiek k�z�l, hogy a fi� felfigyeljen r�, de semmi sem t�rt�nt, ha �gyesen kivitelezett egy ninjutsut. A fi� senkihez sem k�zeledett, senkivel nem alak�tott ki kapcsolatot a gyerekek k�z�l az akad�mi�n. Mintha k�v�l�ll� lett volna, �tl�tsz�, mag�nyos.

Hossz� �rny�k�n kereszt�ls�t�lva, Hanabi most v�gre a fi� k�zel�be f�rk�z�tt, leguggolt mell� a f�ldre.

– �n is ut�lom a napnak ezt a b�natos szak�t, amikor az lassan v�get �r – mondta – Tudod, hogy holnap ism�t �j napra virrad, de az egy m�sik nap lesz, �s ez a nap meghal. V�get �r minden j�, amit adott, �s a k�vetkez� napra hagyja, ami m�g h�tra van.

– Mif�le j�, amit adott? Nekem ugyan nem adott semmi j�t – a fi� szemreh�ny�an a f�ldre ir�ny�totta tekintet�t. A sz�leire gondolt.

– Dehogynem. Chiyo baa-sama az a kis j�, amit te kapt�l – mondta a l�ny optimist�n �s j�t�kosan megp�ck�lte a fi� egyik hajtincs�t – B�rcsak nekem is lenne.

– Nem ezt mondan�d, ha kapn�l egy lehet�s�get a sorst�l, hogy elcser�lheted a sz�leidre.

– Ez nem olyan, mintha elcser�lt�l volna valami nagyot egy sokkal kisebbre – a l�ny is a t�volba r�vedt tekintettel besz�lt tov�bb. A t�voli homokbuck�k tetej�r�l port vitt tov�bb a sz�l – Neked ennyivel t�bb jutott, mint nekem. Ha �n elvesz�ten�m a sz�leimet, nekem t�nyleg semmim nem maradna.

Azon a napon Sasori elgondolkodott, mert az �regl�ny minden t�le telhet�t megtett, hogy a kedv�ben j�rjon, hab�r ez nem volt t�l sok, azt is � tan�totta meg neki, hogyan kell ir�ny�tani a b�bokat. Tal�n azon a napon Sasori, m�g ha csak egy kicsik�t is, de megtanulta valamelyest �rt�kelni a nagyanyj�t m�g akkor is, ha � k�ptelen volt helyettes�teni nagyra becs�lt sz�leit. M�g akkor is, ha nem merte neki elmondani, hogy val�j�ban odavesztek a csat�ban, �s m�g �gy is, hogy ezzel �t �r�k v�rakoz�sra �t�lte… hogy �r�kk� arra v�rakozzon, hogy a sz�lei egy napon majd visszat�rnek, hogy �jra szeress�k �t.

 

A jelen

 

– Itt csatold fel – Sasori nyugodt, m�ly hangja mindig megnyugtatta Hanabit. A fi� hamar feln�tt, �s Hanabi gyermeki szeretete lassank�nt �talakult szenved�lyes szerelemm�. Hangja, mosolya, kusza v�r�s tincsei, test�nek k�zels�ge ebben a pillanatban… Hallotta a kis csattan�st – az arca finom alig l�that� p�rba borult. Len�zett a kez�re.

– Nagyon sajn�lom – mondta a fi�, gesztenyebarna tekintete tal�lkozott a l�ny�val – Miattam vesz�tetted el az igazi karodat.

– Ne merd sajn�lni – a l�ny hangja megl�gyult, �s �szint�n tekintett a fi�ra – Most sokkal hasznosabb lesz, mint azel�tt volt. Semmit sem b�nok, amit �rted tettem, ezt meg�rted? – mosolygott. �szint�n.

– �rtettem – Sasori �let�ben el�sz�r mag�hoz vonta a l�nyt, �s �t�lelte. Kisfi�s rajong�ssal vegyes nagyfi�s v�gy�d�ssal.

– Akkor kezet r� – mondta a l�ny �s felemelte �j, b�bkarj�t. J�t�kosan felkacagott. Sasori �nnep�lyesen kezet r�zott a l�nnyal, majd bek�t�zte azt.

– A k�t�s alatt senki nem fogja l�tni, hogy nem igazi. Nem fogj�k tudni, amikor harcra ker�l a sor, hogy a tested egy r�sze a fegyvered is egyben – Sasori elmosolyodott – Eszedbe jutott m�r, mennyivel er�sebbek lehetn�nk b�bk�nt?

– Neked elment az eszed, fi�? – Hanabi felkacagott.

– Nem viccelek. Egy testben, amit b�rmikor megjav�thatok… Legy�zhetetlenek lehetn�nk – magyar�zta. Hanabi pedig az arc�ra tette a kez�t, minden szeretet�t egy simogat�sba s�r�tve v�gig sim�tott a fi� arc�n �t a tark�j�ig. Belemarkolt a haj�ba.

– De akkor ez milyen �rz�s lenne?

– Azt hiszem, nem �rezn�k semmit – A l�ny megborzongott. Felhaszn�lta a helyzetet, hogy megtehesse, amit eddig m�g nem mert… szerelemmel �rinteni a fi�t. Ism�t elpirult �s ink�bb elengedte a v�r�s tincseket. – Tal�n igazad van – mondta a Sasori, �s a kor�bbi vesztes harc jutott az esz�be. Att�l a t�mad�st�l meg is halhatott volna, ha Hanabi nem v�di ki a saj�t test�vel. A bal karj�val. Ak�r a l�ny is meghalhatott volna… Elborzadt a gondolatt�l.

– Meg kell �g�rned, hogy t�bb� nem teszel ilyet. Nincs t�bb f�l�sleges karod, amit fel�ldozhatsz �rtem – k�t kez�be fogta a l�ny jobbj�t. A h�s-v�r kezet. Hanabi forr�s�got �rzett a mellkas�ban. A fi� �rint�se kellemes volt, nem akarta f�lrevezetni mag�t, �s hagyni, hogy �gy �rintse… Kih�zta a kez�t. R�gebben nem okozott probl�m�t ilyen fizikai k�zels�gbe ker�lnie a fi�hoz, de ahogy egyre id�sebb lett, egyre komolyabban n�zett mag�ra �s a fi�ra. Nem voltak m�r igaz�n gyerekek, �s Sasori �des kisfi�s k�zeled�se megv�ltozott. Feln�tt lett �s egyre f�rfiasabb.

– Azt nem �g�rhetem – a l�ny szem�be k�nnyek gy�ltek. Nem fejezete be. Azt szerette volna mondani, hogy ink�bb az �lete �r�n menti meg, mintsem olyan vil�gban �ljen, ahol � m�r nincs. De ink�bb megtartotta mag�nak. Nem mert igaz�n �szinte lenni a fi�val. Nem merte elmondani, hogy miatta v�lasztotta a ninja utat, �s nem merte elmondani azt sem, hogy beleszeretett. Az �gre pillantott, hogy eloszlassa a k�nnyeit, miel�tt lefolyn�nak az arc�n.

Sasori nem �rtette, mi�rt viselkedik ilyen furcs�n a l�ny. N�ha att�l tartott, hogy az �vek alatt kialakult gyeng�d �rzelmei nem k�lcs�n�sek. Semmi jel nem utalt arra, hogy azok lenn�nek. A l�ny mindig t�vols�gtart� volt, �s tal�n ez volt az els� alkalom, hogy hozz��rt. �gy viselkedett, mint egy kedves n�v�r, pedig egyid�sek voltak, �s a fi� n�ha bele akart t�r�dni, hogy Hanabi csak a �ccsek�nt szereti �t, �m ez a gondolat ism�t mag�nyoss� tette. Mintha m�g neki sem lenne el�g j�.

 

A j�v�

 

– Tudod, van egy b�bom, amit igaz�n becs�l�k. Sohasem k�ld�m harcba, mert nem akarom, hogy megs�r�lj�n. Helyette ink�bb a t�bbi b�bommal aratok gy�zelmet. De te k�l�nleges vagy. Neked megmutatom, ezt a b�bot. – Sasori �jabb b�bot id�zett meg. A l�ny meredt szemei, a fest�k az arc�n, a vonalak a sz�ja alatt. Chiyo baa-sama szemei sz�lesre ny�ltak a meglepet�st�l.

– Sz�rnyeteg – bukott ki bel�le, amikor megl�tta a l�ny szokatlan ruh�zat�t. Sosem keverte volna �ssze m�ssal. A barna homok homlokv�d�, az ejtett v�ll� bl�za, az a f�k�nt legink�bb r� jellemz� felem�s nadr�g. Esz�be jutott, amikor tan�tgatta a l�nyt �s Sasorit. A l�ny tipikus b�b alkat, v�rhat� volt, hogy id�vel r�szben b�bb� akarja majd alak�tani a saj�t test�t is. Boh�k�s nadr�gja is olyan volt, mint egy marionett b�b jelmeze, egyik oldala hosszanti cs�kos, a m�sik p�tty�s… de legvadabb �lmaiban sem k�pzelte volna, hogy Sasori csin�l majd bel�le emberi b�bot, hiszen az a l�ny igaz�n szerette Sasorit. A sz�ve teljes eg�sz�vel. Chiyo sz�m�ra nyilv�nval� volt, hogy ez k�lcs�n�s. Micsoda kegyetlens�gre van sz�ks�g ahhoz… hogy valaki kiv�gezze az egyetlen embert, akit k�pes szeretni, �s b�bot csin�ljon a test�b�l… Sasori el�gedett h�mm�g�st hallatott.

– Erre m�g csak most j�tt�l r�, nagyi?

– Mit�l olyan k�l�nleges az a b�b? – ki�ltott Sakura, de Sasori csak egy s�rmos f�lmosollyal v�laszolt. Tudta, hogy nagyanyja megv�laszolja Sakura k�rd�seit a b�bbal kapcsolatban.

– � a Sabaku no Hana – mondta Chiyo baa-sama – A sivatag vir�ga. A nev�t Sasorit�l kapta, amikor gyerekek voltak. � volt Sasori… - Elakadt, �s nem is tudta befejezni a mondatot. – Szeretted te egy�ltal�n?

Szeretni? – Sakura gondolatai Sasuke fel� terel�dtek. Felid�zte azt a legy�zhetetlen �rz�st, ami mozgatja �t az edz�sei �s a k�ldet�sei alatt. A c�lt, hogy visszaszerezze a fi�t.  V�gig m�rte a b�b �lettelen test�t, amely valaha az igazi teste is volt. Sakura elborzadt ett�l a fajta szerelemt�l, �s a hozz� tartoz� t�rt�nett�l, amit m�g nem ismert, s egy porcik�ja sem k�v�nta megismerni.

Sasori dermeszt�en rideg b�b arca elmosolyodott. Nem bar�ts�gosan, ink�bb f�lelmet kelt�en, kegyetlen�l, �rzelemmentesen. A Sabaku no Hana volt a leg�rdekesebb b�bja, ugyanis a l�ny, akib�l k�sz�tette, nem rendelkezett Kekkei genkai k�pess�ggel. Nem volt kiemelked�en nagy mennyis�g� a chakr�ja, �s semmilyen technik�t nem ismert, amit�l kiemelkedett volna egy �tlagos chuunin csapatb�l. Val�j�ban a l�ny, akib�l a b�b k�sz�lt, semmiben nem volt k�l�nleges azon k�v�l, hogy eg�sz �let�ben szerette Sasorit. Olyanfajta szeretettel �s odaad�ssal, amit�l Sasori �gy �rezte, egy nap majd t�lteszi mag�t a sz�lei hal�l�n is. �gy, hogy a fi� �let�nek c�lt adott. Ez a b�b nem az�rt volt k�l�nleges Sasori sz�m�ra, ami�rt a Harmadik Kazekage vagy Hiruko… viszont rengeteg be�p�tett fegyvert tartalmazott. Chiyo nem �rtette mi�rt hozakodik el� Sasori egy ilyen haszontalan darabbal. Tal�n nem veszi el�g komolyan Sakur�t annak ellen�re, amit id�ig bizony�tott?

– Most biztos azon tanakodsz, mi�rt ezt a b�bot vettem el�, igaz nagyi? – Sasori m�ly, �m g�nyos hangja most az egyszer valami emberit is t�kr�z�tt Sakura sz�m�ra. Mintha most emberi �rz�sekkel k�zdene, de Sakura nem eg�szen tudta eld�nteni, hogy milyen jelleg� �rzelmek ezek pontosan. Sakur�nak k�s�rteties �rz�se t�madt. – Ez a gyermek nagyon eml�keztet engem Hanabira – elismer� szavait Sakura szem�be n�zve int�zte – Vedd megtiszteltet�snek, hogy ellene harcolhatsz- mondta egy�rtelm�en Sakur�nak.