– Azért veszítesz mindig ellenem, mert harc közben nem arra koncentrálsz, hogy száz százalékot adj – magyarázta Zabuza a Földön fekvő lánynak, akinek ismét hatalmas zúzódás ért a képén. Jun sosem értette, miért nem kíméli meg legalább az arcát. Az egy dolog, hogy úgy viselkedik, mint egy fiú, de hogy olyan bevert képe is legyen, mint egy zűrös kocsmatölteléknek…?! Jun nehézkesen felkönyökölt, azonnal vékonyka vérpatak jelent meg az orra alatt. – Feküdj vissza – utasította Zabuza. A lány visszahanyatlott, és hátára puffant, mit egy zsák rizs. Finom porszemcsék gőzfelhőként röppentek fel, burjánzottak a levegőben, majd oszlottak el lágyan, mintha sosem tekeregtek volna. A férfi egy rongyot húzott elő, és felitatta a lány vérét, tarkója alá nyúlt, és felültette. Még mindig az arcán tartotta a rongyot. A mozdulatban volt valami kis megvetés, elkeseredettség és egy cseppnyi szánalom, mert a lány sosem fog Haku nyomába érni, pedig nagyon igyekszik, és a határait feszegeti. Időnként egy-egy edzés végén Zabuza végső búcsút vett a lánytól, aki látszólag menten belepusztulhatott volna a sérüléseibe, a túlhajszoltságába. Azután Jun hamar felépült, és még elszántabb lett. De nem a ninja útja mozgatta…

– Hanem azzal foglalkozol, hogy ne sérüljek meg a támadásaidtól, jól mondom? – Zabuza felvonta a szemöldökét. – Ez gyengeség, amit le kell győznöd magadban. – Mondta, majd pillanatokig szünetet tartott. Aztán a lány nagy barna szemeibe nézett, még mindig támasztotta tarkóját, és a rongyot az arcán tartotta, megszólalt – Mellesleg, egyébként sem tudnál kárt okozni bennem.

Jun szorosan megfogta Zabuza csuklóját, amelyikkel a vérét itatta fel, és határozottan megszorította. Volt valami erején túli ebben a szorításban. Eltolta az izmos sápadt kart. A tekintete hirtelen megkeményedett, már-már eszelőssé vált. A vérköd démona hirtelen rokonszenvet érzett a lány iránt, amiért ennyire emlékezteti önmagára. Valami mégis az útjában áll annak a fenevadnak, ami lehetne. Csak ki kellett találnia, hogy mi szab határt a lány képességeinek.

– Addig nem győztél le, ameddig fel tudok állni – kiáltotta, és hirtelen lefejelte a férfit, egy szempillantás alatt eltűnt a ködben. Mikor csinált egyáltalán ilyen sűrű ködöt? – gondolta Zabuza és felsóhajtott. A lánynak nincs ki a négy kereke, és ha ilyen állhatatos, akkor vagy meghal, vagy ő lesz az egyik legfélelmetesebb shinobi, akit valaha is ismert. Habár azzal a vélhetőleg agyrázkódással nem kellene úgy ugrálnia. Rosszallóan csóválta fejét, és felkészült egy gyermeteg, gyenge támadásra, ami jelen állapotában telhet a lánytól.

Jun egy fa mögött rejtőzött, körmeit annak kérgébe mélyesztette, hogy állva tudjon maradni. Enyhe szédülés lett rajta úrrá, és hányinger. Erős, tompa fejfájás gyötörte, a látótere lecsökkent, és apró foltokat látott, de ez nem akadályozta meg a meggondolatlan lerohanásban. A lány gyorsasága sokat fejlődött az edzések alatt, de Zabuza könnyeden nyakon ragadta, megpenderítette és hátra feszítette karját, mire a lány szétloccsant, akár egy hasábjaira hullott vizes hordó.

– Víz klón? – Zabuza jobbra és balra nézett, várta a többit is.

– Nem az – hallotta a lány önelégült hangját a háta mögött, és kunai éles hegyét érezte a tarkóján.

– Sikerült! – kiáltott Haku, minimumra korlátozott izgatottsággal a hangjában. Már hónapok óta gyakoroltak, de Haku kezdett kételkedni benne, hogy Jun tényleg képes lehet használni a technikát. A fiú hitt benne, hogy ha valaki tehetséget örököl, ahogyan ő is, az valahogy kibukik akkor is, ha az ember nem szeretné, vagy nem tud róla. Ehhez képest Jun tudott róla, és erőltette is, mégsem mutatkozott. Zabuza már-már végleg feladta a reményt, hogy hasznot kovácsolhat a Hozuki klán képességeiből, így a lány gyorsaságát, állóképességét és erőnlétét helyezte előtérbe, amelyekkel jószerivel tényleg elégedett volt.  Most talán új reményei ébrednek majd – bizakodott Haku mérsékelt csodálattal a lány iránt, aki inkább belehal az edzésbe, mintsem ügyetlen ninjaként éljen tovább.

Jun leeresztette a kunait, és tenyerét a homlokára tapasztotta, térdei összeroskadtak a súlya alatt. Zabuza a vállánál fogva elkapta, és a karjaiban vitte ágyába. Azt gondolta, hogy most talán jobb is lesz, ha pár napig nem tér magához, mert ha magánál van, nem fogadja el, hogy nem kelhet fel. Úgy tűnik, mégiscsak démonivadék lehet a lányból. Csak ügyesen kell vele bánni.

A lány Zabuza karjaiban kicsinek és súlytalannak tűnt, mint egy báb. Azután Haku soha többé nem tudta kiverni ezt a gondolatot a fejéből.

Percekkel később a fiú egy kisebb fateknőbe öntötte a felforralt vizet némi hideg mellé, és kezével ellenőrizte a hőmérsékletét. Szapora léptekkel a lány ágyához sietett és letette az edényt. Addigra egészen besötétedett, így gyertyát gyújtott a barna hajkorona fölött. Óvatosan kihámozta lányt az elkoszolódott ruhából, amit viselt. Ellátta a kisebb sérüléseit, amelyeket edzés közben szerzett. Haku jól értett a gyógynövényekhez, így nem okozott neki problémát a betegápolás, és a sérülések ellátása, odafigyelő gondoskodással törölgette a lány arcát és sérült, koszos testét langyos vizes ruhával.

– Kegyetlen voltál hozzá, Zabuza mester – mondta elhaló hangon.

– A lány hasznavehetetlen...

–  Nem teljesen az, és bele fog halni az edzéseibe – Haku kimeredt tekintettel nézte a lányt – Ezúttal messzire mentél.

– Ha belehal, hát belehal. Egy küldetésen még keményebb dolga lesz.

– Ma végre sikeresen alkalmazta hidrofikációt – jegyezte meg Haku – Átlépett rajtad, mintha ott sem lettél volna – Haku meredt tekintete a lány arcának egy pontjára szegeződött, amint újra végig simította a vizes ruhával. Ajkai kissé megremegtek, és az jutott az eszébe, hogy mennyire nem szívesen lenne egy ilyen félelmetes technika ellenfele. A Tükrei semmit sem érnének egy sebezhetetlen ellenféllel szemben.

– De ha már itt tartunk… Megölted volna te magad is a legutóbb. – Zabuza hangja mélyen zengett. Haku keze megdermedt. Úgy érezte, felelősséggel tartozik Jun iránt, aki nélküle egy ninja klánban nőhetett volna fel, hivatalos rangokat kapott volna, és megbecsült polgára lehetett volna a ködrejteknek. Ehelyett az élete árán is küzd, hogy felérjen egy S szintű bűnözővel. De miért?

 

¤¤¤

 

– Szedd össze magad – szólt Haku hangja a semmiből – Megmondtam.

Jun minden chakráját igyekezett egybetömöríteni, koncentrált. Úgy koncentrált, hogy az agyában minden egyes gondolatot kilökött a technika, minden üres foltba beférkőzött, aztán…

Fémes csörgést hallott, ahogy senbonok esnek a fölre, ő pedig eszméletlenül esett össze.  Zabuza shurikenje egy fába vájódott miután eltérítette a senbonokat.

¤

Jun felült, még kicsit kába volt, testét megviselte az edzés és az erején felül való teljesítmény elérésének kisajtolása. A kötések a kezén átáztak a vérétől.

– Zabuza, mondd – szólt a lány, majd szünetet tartott. Senki nem vágott közbe – Sikerült?

– Jó teljesítményt értél el

 

¤¤¤

 

Néma csönd állt be. Azóta senki sem beszélt a hidrofikációról, mióta Junnak legutóbb sem sikerült alkalmaznia.

– Miért nem mondtad el neki, hogy te védted ki a támadásomat? – Fordult Haku Zabuzához néhány némaságban eltöltött perc elteltével.

– Azt akartam, hogy elhiggye, egyszer már képes volt rá.

– Zabuza mester, egészen meglágyult a szíved – mosolyodott el Haku. Arcát elfordította a férfi felől. Betakargatta az alvó lányt. Zabuza elfintorodott. Ő egészen máshogy tekintett erre. Csak idő kérdése lett volna, hogy megpróbálja használni a technikát egy küldetés során, és ez az életébe is kerülhetett volna.

– Könnyű módja annak, hogy kiderítsem elég jó-e a csapatomba, vagy jobb, ha inkább elpusztul.

 

¤¤¤

 

Jun végre a tűz országának talajára tehette a lábát. Megköszönte az vénembernek az utat, és hamar továbbállt. Néhány pillanatig eltűnődött rajta, hogy megszabadul az öregtől. De ezúttal nem akart feltűnést kelteni. Megvált inkább a csuklyától, és az arckötéseitől. Tudta, hogy Zabuzáékat egy konohai csapat végezte ki, de azt nem tudta, hogy kik ők, és hogyan néznek ki. Lassú léptekkel elindult konoha felé. Nem fog feltűnést kelteni, ameddig biztos nem lesz a gyilkos kilétében…. hogy bosszút álljon egy démonért?!

 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés