KONOHA - Naruto fan site & Fanfition


dobott csillag Főoldal
dobott csillag Kishimoto Masashi (岸本 斉史)
dobott csillag Az oldal története
dobott csillag Konoha Blog 
dobott csillag Japán történelem
dobott csillag Novellák 
dobott csillag Képek
dobott csillag Videók
dobott csillag Hírek, Cikkek, Toplisták
dobott csillag Vendégkönyv
dobott csillag Bannereim
dobott csillag Kapcsolat

 

 
dobott csillag 

dobott csillag Alapsztori
dobott csillag Naruto TV
dobott csillag Ninja akadémia
dobott csillag Karakterek
dobott csillag Klánok
dobott csillag Jutsu lexikon
dobott csillag Falvak
dobott csillag Rangok
dobott csillag Fegyverek
dobott csillag Gondolatok
 

 

血霧の里

dobott csillag Sztori
dobott csillag Jun
dobott csillag Haku & Zabuza

dobott csillag Képek
dobott csillag Fejezetek

 

dobott csillag Sztori
dobott csillag 
Hanabi
dobott csillag Sasori 
dobott csillag 
Képek
dobott csillag Fejezetek

 

2008-ban, 14 éves voltam. A Naruto a kelleténél egy kicsit jobban belesodort az anime világába. Olyannyira, hogy amint a Naruto-kun fórumról megtudtam, hogy anime con lesz, elhatároztam, hogy ott kell lennem. Hetekig csak nézegettem az oldalt, majd megbeszéltem újdonsült, neten megismert online barátnőmmel, hogy életünkben először ott fogunk találkozni. 

Anya persze aggódott emiatt a barátság miatt, így a találkozó említése nélkül magammal vittem az egyik osztálytársamat, és a nálunk kb 2 évvel idősebb bátyját. Végül az ő telefonján keresztül tartottuk a kapcsolatot Aemyvel, mert az enyém sosem volt feltöltve, és csak a szüleim tudtak felhívni rajta. Hát ez milyen már! 

A jeles eseményre kedvenc színes csíkos pólómat vettem fel, aminek még fehér gallérja is volt. A zöld trapéz szárú kordbársony nadrágomat, ami akkor szintén a kedvencem volt, kedvenc rózsaszín cipzáras pulcsimat, amit azóta a húgom örökölt, majd ki is öregedett belőle, és egy bordó műpuma cipőt, amiért nem rajongtam. Szóval viccesen néztem ki, dehát mit mondhatnék... színpompás egyéniség voltam. Két lófarokkal indultam neki a nagy napnak, és a busznál találkoztam az osztálytársammal.

Aemy pedig azt írta, a városkapunál vár a parkolóban. De nem volt ott. Addig írogattunk neki SMSt egy tipikus régi, még nem színes képernyős mobilon, amíg rá nem jöttünk, hogy újpest városközpontnál jár. Valójában azóta sem tudtuk meg, hogy csak késett-e vagy egyszerűen összetévesztette, de akkor tett egy olyan megjegyzést, hogy a kettő teljesen ugyanolyan, én pedig évekig abban a hitben éltem, hogy a kettő tényleg teljesen ugyanolyan... 

Akkor végre megérkezett ő, és személyesen is találkozhattam azzal az emberrel, akivel éjjelente csajosan csevegünk. Az egyetlen olyan lány barátommal, akivel tényleg őszinte voltam és közlékeny. Szóval tökre izgultam, nehogy elmenjen a kedve a barátkozástól, ha ciki dolgokat művelek... Márpedig... művelek. 

Szóval valahol talán a két megálló között találkoztunk egy parkolóban, ahol volt egy szintkülönbség. Mi alul álltunk a parkoló pedig kb másfél méterrel magasabban állt, mellettem a legalább másfél méter magas fal, bennem pedig a buzgó ninja vér, azzal a lendülettel felszökkentem gazellásan a peremre, és pillanatokkal később már a parkoló szintjén... FEKÜDTEM A SÁRBAN. Ugyanis az egyik, vagy talán mindkét lábam jól beakadt a perembe, elveszítettem az egyensúlyom, és PONT egy pocsolyába sikerült beleesnem az előző napi eső után... 

Megszégyenülve feltápászkodtam, Aemy örömmel üdvözölt, és próbált úgy viselkedni, mintha nem lettem volna tök égő. Azért egy kicsit a pofám leszakadt, amikor megkérdezte, hogy adjon-e zsepit. De elfogadtam. 

A PeCsa előtti szép parkban mutogatós bácsi lóbálta a himbilimbit, de a tavaszi madárcsicsergés, a fák friss zöld lombjai, a jóidő az éjjeli eső után kárpótolta 14 éves leányka lelkünket. Meg persze a tudat, hogy mi most éppen anime conra megyunk. 

Amint odaértünk, hamar kiderült, hogy a jegy elfogyott, és habár osztálytársam testvére nem volt épp a szívem csücske, megváltozott róla a véleményem, mikor valahogy belefutott egy utcai - csaló? - árúsba, akinek még volt jegye. Onnantól képes voltam rá hálával tekinteni még akkor is, ha azután sem kedveltem meg nagyon. Közben beérkezett egy telefonhívás. Anyától. Az osztálytársam anyjától megtudta, hogy egy nálunk valamivel idősebb idegennel talákoztunk a conon, de nem lekiabált, hanem azt kérdezte. - Hányan vagyok? 

Akkor ment el az osztálytárs testvére jegyet szerezni, így nem volt hazugság a szám, amit beismertem, de hozzátettem, hogy azért mert a fiú éppen jegyet vesz. Szóval beismertem neki, hogy talákoztunk egy félig idegennel, akiről már sokat meséltem, és ezért mentünk ketten, hogy ne aggódjon, de hogy tök jól vagyunk, és minden szuper. A vallomás után igazából úgy tűnt, hogy nem is haragszik, pedig az osztálytárs anyja igencsak vehemensen megpróbálta feltüzelni ellenünk. De ő csak jó szórakozást kívánt, és megnyugodott.

Bejutottunk, és az agyunk olyanféle információáradat áldozata lett, amilyennel soha azelőtt nem volt dolga. Cosplayes emberek, rengeteg ember, már-már veszélyes és émelyítő mennyiségű ember - de tényleg majdnem elsodortak már a bejutásnal - , akiket ugyanaz érdekelte, ami engem. Éreztem, hogy ezen a világon nem vagyok egyedül a rajongásommal, és beszélnem sem kellett hozzájuk ahhoz, hogy jobban érezzem magam, mert tudtam, hogy mostmár sokan vagyunk. 

Közben... Aemy megbeszélte egy ígéretes jelölttel még korábban, hogy összefuthatnának a conon amennyiben véletlenül pont felismerik egymást. A fiú figyelmeztette Aemy-t, hogy ő Itachi lesz parókában, akatsuki kabátban nádkalapban kis szakállal. 

Számunkra ez a feladvány olyan izgalmas volt, mint normális embernek egy Sherlock regény élő szereplős játéka, amiben nekik kell megfejteni, hogy ki volt a gyilkos, egész nap az Itachikat pásztáztuk, meg persze a standokat, ahol végre beszerezhettük kedvenc Narutos tárgyainkat. Ez akkor történt, amikor még nem rendelgettünk ész nélkül az e-bayen valahányszor csak vágytunk valamire. Nagy dolog volt végre fejpántokat, műanyag kunaiokat és a többi dolgot látni. Nekem nem volt sok pénzem, de mindenképpen venni akartam egy ködrejtek logós fejpántot. Valójában egy pillanatig sem kellett gondolkodnom, hogy milyen faluhoz fogok tartozni attól a naptól, hiszen Haku és Zabuza a szívembe lopták magukat első látásra. Nem volt kérdés, hogy én annak a falunak a jelét szeretném magaménak, ahonnan Zabuza valósi. 
 


Ez az eset a mai napig fontos momentum számomra. Akkor egy gyerek voltam, aki nem a főszereplő falvának a fejpántjára vágyott, és az öröm, amit a fejpánt megszerzése okozott, szerintem a sírig fog kísérni. a mai napig megvan nekem ez a homlokvédő, és ha rá nézek, a mai napig annak a napnak a nosztalgikus emlékei árasztják el az agyam. Ilyen az, amikor hálásak vagyunk azért, hogy birtokolhatunk egy tárgyat akkoris, ha annak valójában nincs feltétlenül haszna. Az ilyen tárgyak azok, amiket kincsnek nevezek. 

Kezdtek megnyúlni az árnyékaink a délutáni nap fényében, amikor az akatsuki elvonult előttünk. Addigra én fára másztam, hogy bizonyítsam a rátermettségem, és beszélgettem egy Sasukéval - aki után aztán hónapokig kutattam, de a facebook ideje előtt ez kilátástalan, lehetetlen válallkozás volt - ... Aztán az akatsuki élén ott vonult Uchiha Itachi... az ikonikus kis szakállal, amit a mai napig visel. Az osztálytársam pedig hirtelen ötlettől vezérelve odakiáltotta annak a nevét, akit kerestünk. Visszafordult, mi pedig odatuszkoltuk Aemy-t, hogy kárba ne vesszen az a sok befektetett energia, amivel egész nap figyeltük, hátha felbukkan.

Azután még rengeteget szórakoztunk, életem egyik legjobb napja és rendezvénye volt az a con, cosplayesekkel is beszélgettünk, teljesen idegenekkel, de mintha barátok lettünk volna... páratlan és megismételhetetlen alkalom! A barátságom Aemyvel pedig azóta legjobb barátsággá nőtt, és ő összeházasodott az Itachival, akivel aznap talákozott először. Azóta cuki gyerekük is lett, én pedig mindig meglátogatom őket, amikor csak tudom, ahogy ők is engem. Nagyon sokat köszönhetek annak a napnak, az emlékeket is, de ez a barátság nagyon fontos nekem, és ezért is kapott helyet ezen az oldalon. Az oldalon, ami megajándékozott vele. 

Köszönöm Aemy, hogy vagy! - Tudom, hogy olvasod! 

 

Friss bejegyzések
2021.05.16. 16:06
2021.03.23. 20:44
2021.03.17. 01:20
2021.02.08. 14:53
2021.02.08. 14:31
 

 

A vendégkönyvben te is kérhetsz cserét! 

 

Webmiss: Jun
Subject: Naruto, Anime, Japan
Open: 2007. 09. 09.
Closed: -


A Designról Aemy gondoskodott:

 

 

Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Létszám
Indulás: 2007-09-09