Manapság nagyon nehéz megérteni, hogy milyen az, ha valakink igazságtalanul hal meg, mert napjaink legigazságtalanabb halálneme a háborúk híján a betegség. Elkényelmesedtünk, és nem tudjuk milyen az igazi fájdalom, más emberek vagyunk ettől, mint amilyenek még lehetnénk ha ismernénk bizonyos érzemeket. Nem egy valaha volt nagy Naruto rajongóval találkoztam, aki a sorozat befejeztével kiábrándult akkor is, ha a Naruto volt a kedvenc animéje.
Most mondhatnám, hogy a Naruto egy ultimatemegabrutálkirály anime, és senkinek nincs igaza, aki kiábrándult, valójában azonban én is elpártoltam tőle 2x is a legutóbbi 10 év során. Ám én mindig visszatérek hozzá, úgyhogy bizakodó vagyok abban, hogy ha egy nap ténylegesen befejezek minden részt, sem fogok csalódni.
A valós oka annak, hogy kicsivel több, mint 10 éve először csalódtam, az az volt, hogy valaki egy brutál nagy spoilert hintett el már akkor, amikor a mangában megjelent. Pontosabban Neji haláláról van szó. Akkoriban annál a mérsékelten izgalmas résznél jártam, ahol Naruto Gaara ellen küzd, hogy megmentse Konohát, vagy valami ilyesmi. Szóval nem is voltam izgatott attól a harctól olyan sok részen át, és még az is beütött, hogy belátható időn belül Neji is meghal... Illetve, nem is az zavart, hogy meghal, hanem hogy már előre tudom és várom, ahelyett hogy jól meglepődnék. Meg az, hogy kb a felét tudtam, mert valaki nem tudta magában tartani soha... Úgyhogy én nem prédikálok. Nem mondom meg senkinek, hogy mit gondoljon, és mit érezzel az animével kapcsolatban, ám van egy határozott meggyőződésem, ami az évekkel alakult ki, és úgy érzem az évek, amíg nem néztem nem arra voltak jók, hogy hátat fordítsak neki, hanem hogy felnőjek hozzá.
Nagyjából akkoriban kezdtem el nézni 14 évesen, amikor kezdett cikivé válni, ha az ember mesét nézett a tévében... Úgyhogy nem gondoltam volna, hogy egy nap majd úgy fogom érezni, hogy egy ponton nekem is fel kellett hozzá nőnöm. De kellett, mert egy idő után olyan mély és hatalmas dolgokat tárgyal akár a sorok között is, amihez nem elég szeretni Narutot, vagy az animét. Sokan sokfélék sokféleképpen látjuk a dolgokat. Narutot pedig azt hiszem mindannyian máshogy fogjuk fel. Mind az animét, mind a karakert.
Sokan csak ledarálják és anime. Meg kiakadnak, hogy ez is meghal, az is meghal. Mások sok karaktert szeretnek, de van aki sosem fejezi be mert hosszú és nincs rajta szinkron.
Viszont vannak ilyen egészen elvetemültek, mint én.. Azok az emberek, akik gyerekkorukban, vagy ki tudja, akár felnőtten valamiféle értéket láttak meg benne, ami már túllépett a kedvenc anime kifejezés határaink. Számomra a Naruto nem egy kedvenc manga vagy anime. Ha az lenne, jó régen ledaráltam volna, és ma nem ülnék itt, hogy leírjam ezeket a gondolatokat.
Számomra a Naruto a mű. Úgy érzem, az évek alatt akkor sem kopott ki belőlem, amikor már feladtam a nézését. Olyan úton vezetett, amiről az alkotók nem gondolták volna, hogy valakire majd olyan hatással lesz. Valami olyasmiként nézek rá, mint valakik a bibliájukra. Az az ember, aki megalkotta Narutot, meg a világot, amiben él és az őt körülvevő emberek érzelmeit, egy olyan zseni, aki megalkotott egy világot a világban. Mintha a világ lenne az univerzum, és a Naruto benne egy kisebb világ. Éppen ezért, ha valaki meghal, akkor szomorú vagyok, de...
Japán alapvetően egy olyan ország, ahol a dolgok egy kicsit másképpen működnek, mint európában. Európában, ha egy hős elesik, megszűnik hősnek lenni az emberek szemében, és szégyenben marad az emléke. Japánban a hős akkor lesz igazi hős, amikor elesik a céljai érdekében. Amikor az életét adja a célja érdekében. Amíg európában a vallás kimondja, hogy az öngyilkosság bűn, Japánban az öngyilkosság nemes formájára felnéznek az emberek.
Egy ninjákkal foglalkozó anime nézésekor fel kell készülnünk arra, hogy harc is lesz, vér fog folyni, erőszak is előfordulhat, és bosszú, keserűség, szomorúság, magány és halál. Úgyhogy aki meglepődik azon, hogy néha a főszereplőhöz közel álló mellékszereplők meghalnak, és ezen nem tud túllépni, csalódik... az nézzen valami romantikus animét, amiben nem hal majd meg senki a végén. Ahogy a való életben is meghalunk, bizony az animékben is meghalnak a hősök, a legjobb karakterek. Ugyanis nem tudnának hőssé emelkedni, ha nem halnának meg a céljuk elérésének érdekében.
Szóval a nem is tudom hanyadik újranézés és a Második Shippuuden nekifutás után most még mindig csak Nagato halálánál járok, és azt gondolom, hogy én ennél a pontnál le is zártam volna a történetet. A megható rész számomra valaminek a lezárása volt, amit elkezdtünk. Ennek ellenére én örülök, hogy nagyjából kicsit talán kevesebb, mint félutón jár a sztori. Valójában igazán rettegek attól, hogy mi lesz, ha egy napon majd végre tényleg befejezem. Az utolsó rész után ott fogok ülni úgy, hogy már mindent tudok, és a Naruto már nem része az életemnek. Hiszen eddig mindig ott volt a háttérben az, hogy "Majd holnap vagy holnap után úgyis megnézem!" De mikor vége lesz, akkor vége lesz és elbúcsúzunk...
Egy dolgot azonban mégis nyetem vele. Kaptam tőle egy hozzáállást, ami nekem nem volt meg azelőtt most viszont tagadhatatlanul itt van. Az, hogy nem adom fel, és igen, lehet hogy vannak apró dolgok, amiket én is elengedek, de ezek nem is igazán fontsak. Ami igazán fontos, azt sosem szabad feladni és elengedni. Küzdeni kell, harcolni érte, és aztán valahogy mindig lesz. Hiszen ezelőtt is mindig volt valahogy. És azt vettem észre, hogy ha fejetlenül küzdök valamiért, amire látszólag esélyem sincs, akkor a végén mindig történik valami kis megváltás, vagy szerencse, ami segít véghez vinni azt, ami igazán fontos. De csak azt, ami igazán fontos!
Ez így elfogult beszédnek tűnhet... de nem az. Hanem egy kislány érzései, amiket egy felnőtt test hordoz magában. Egy felnőtt, aki képes számára kevéssé érdekes dolgokat megvalósítani csak azért, mert az ő korai énje, az a gyerek azt el szerette volna érni. Azt gondolom, hogy ez a fajta lojalitás az, amiért ezen a földön vagyunk. Az önmagunk és a barátaink irányában gyakorolt lojalitás.
Ezzel a szemmel is olyan fontos tehát az, hogy a kedvenc karakterünk ott feszítsen a végén az élők sorában?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Archívum
