Telihold fénye ragyogta be a fák kusza ágait, megdöbbentően sok fénysugár szüremlett be az erdő mélyére is azon az éjjelen. Egy férfi fekete haja ezüstösen csillant, ahogy a lágy szellő vágyakozón felkapta tincseit. Izmos karjával egy fatörzset mászatott, és védtelennek tűnő lány fölébe hajolt. Kínzó közelsége minden egyéb gondolatot kitörölt a világosbarna hajkorona alól. Volt egy-egy pillanat, amikor arra sem gondolt, hogy ki ő és mi céllal érkezett a köd rejtekének falvába. Kezét a kemény mellkasra szorítva igyekezett visszatartani a férfi közeledését. Nehéz volt, pedig alig ütközött ellenállásba. Az arcuk olyan közel volt egymáséhoz, mintha a fejük egy testből nőtt volna ki. A férfi illata betöltötte a levegőt.

– Lépj távolabb, ha kedves az életed – mondta határozottan. Csengése rideg volt és elutasító. Senki meg nem mondta volna, hogy éppen önmagával küzd, és ismét belefektetett egy kis energiát egy újabb taszításba. Az összes megmaradt energiáját, de ez nem volt elég. A férfi megfogta a csuklóját, arcát olyan közel tolta a puha rövid hajzuhataghoz, hogy éppen össze nem ért a bőrük, de a lány már érezte a férfi testének melegét.

– Eljátszhatjuk, hogy hű szerető vagy… vagy valóra válthatom a vágyaidat, Ayumi. A Kazekage nem fogja megtudni – mormolta fülébe a férfi.

Hirtelen jeges rémület áramlott szét a testében, az elmúlt pillanatokban nem jutott sok ideje a Kazekagéra gondolni. Lefoglalta ez a testének nyomakodó tökéletes test, és annak melege. Meg a gondolat, hogy ennek azonnal véget kell vetni, mielőtt visszafordíthatatlan dolog történik, de minden ereje elfogyott. Rongybabának érezte magát, és rettegett, hogy ezt már nem csak az ő titka. Fejét a háta mögött terpeszkedő fának feszítette, hogy növelje kettejük között a távolságot, de nem ért el sok sikert.

– Ha a Kazekage rájön erre, vége az életednek, Uchiha Itachi – hangja élesen szólt a sötét éjben. Gyűlöletet prezentált, reszkető térdei azonban vágyról árulkodtak. Itachi gúnyosan felnevetett.

– Mindig izgalmas látni, ahogy egy alapvetően erős nő remek képességekkel, hűséget fogad egy plátói szerelemnek és képes eldobni az életét valakiért, aki nem is szereti – magyarázta gúnyosan. Kissé elhúzta fejét, de még mindig közel volt. Kínosan közel. Ahogy beszélt, lehelete táncra bírta a lány rakoncátlan tincseit az arca körül.

Ayumi jobb keze továbbra is Itachi mellkasának feszült, bal kezét a férfi a fa törzséhez szorította. Felmerült a lányban, hogy ezzel a kezével kunait tud ragadni, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen a veszélyes közelségnek.

– Semmit sem tudsz Gaararól – mondta – és rólam sem – tette hozzá, közben ujjaival feltűnés nélkül próbálta elérni a fegyvert. Most hirtelen eszébe jutott a küldetése.

Gaara váratlanul hívatta magához. Vegyes érzelmekkel járult a tekintélyt parancsoló türkiz szempár elé, titokban mindig azt remélte, hogy egy ilyen hívás után egyszer kicsit boldogabban távozik majd, mint máskor. Persze tudta, hogy a kapcsolatuk valószínűleg nem lehet több annál, ami jelenleg is. Felettes- beosztott viszonynál. Még csak azt sem sejtette, hogy vajon a férfi viszonozza-e az érzelmeit. Csak arról volt tudomása, hogy ez nem számít. Gaara aznap másik két ember mellé osztotta, és egy titkos küldetést bízott rájuk a Ködrejtek falvában. Ha titkos hadi információkról volt szó, Gaara nem volt bőkezű az információ kiadásával kapcsolatban, így mindenki csak annyit tudott a küldetésről, amennyi éppen elegendő volt annak ellátására. Most éppen egy gyereket kerestek, de semmi szín alatt nem szabadott kiderülnie annak, hogy ki az a gyerek és miért keresteti a Kazkage. Ayumi nem kételkedett, és sosem tett fel fölösleges kérdéseket. Ha Gaara nem beszélt, akkor nem akart beszélni sem neki sem másnak. Ayumi tiszteletben tartotta mind Gaarat, mind a vezetőt, aki Gaaraból lett. Vakon bízott a döntéseiben és éppen ezért kapott rendszeresen titokzatos küldetéseket. Gaara éppen úgy megbízott Ayumiban, ahogyan a lány benne megbízott. Kettejük kapcsolata különleges és utánozhatatlan volt. Nem kellett beismerniük egymásnak az érzéseiket ahhoz, hogy azok kölcsönösek legyenek. A két fél békésen élt egymás mellett és türelmesen szerették egymást anélkül, hogy hivatalosan bármiféle kapcsolat lett volna közöttük.

A küldetést be kell végezni Gaaraért. Gaara parancsára, ismételgette magában a lány ezzel erőt véve magán Itachi kegyetlenül kívánatos közeledése ellenére. Ujjbegyeivel végre elérte a kunait. Óvatosan kihúzta a kést a helyéről, és bal markába szorította. Jobb kezével engedett a taszításon, Itachi ruhájába markolt, és közelebb húzta magához, bal keze ökölben a kést szorítva végig simított az izmos testen felfelé. Itachi szorítása enyhült s kétségtelenül tudta, hogy a lány végre meg adja magát… aztán a hideg acél penge érintette a lágy bőrt a nyakán.

– Elég a dumából Itachi – Ayumi hangja vészjóslóan hasított az éjszaka csendjébe. A szellő lágy morajlása is elcsitult, ahogy az erdei állatok minden zaja. Jobb kezével már Itachi csuklójára markolt és kifordította meglepett támadóját. Mintha egy örökkévalósággal ezelőtt találkoztak volna ebben a sötét erdőben.

 

Ayumi békésen sétált az erdőben. Zavarodott elméjét mindig megnyugtatatta a természet közelsége. A talajtól térdig ködtakaróban gázolt. A hold megtelt, az erdő hangjai között baljós reccsenés hallatszott a háta mögül. Várakozás nélkül hátra pörült, de nem látott ott senkit. Már-már elhitte, hogy csak egy állat volt…

– Bújj elő, ha nem akarod, hogy levadásszalak – kiáltott be mégis a kietlen erdőben. Mély kacagás követte a kijelentést.  Valaki ezt mókásnak tartja?! , fordult meg a fejében, de hamar köddé is foszlott a gondolat. A fák sűrűjéből Uchiha Itachi pottyant elő egy ágról hozzá egészen közel.

– Tetszenek az erős nők – nevetett – Mit keresel itt? – szegezte neki a kérdést.

– Vagy te mit keresel itt – kérdezte Ayumi a te szó kihangsúlyozásával.

– Akár vissza is fordulhattok – mondta Itachi – Vagy szeretnél előbb megküzdeni velem? – gúnyos modora Ayumi határait súrolta. Rá férne egy nyakleves, gondolta a lány.

Ayumi hirtelen képtelen volt emlékezni hogyan, de Itachi akkor nagyon közel került és a fához szorította. Most balkezével tőrt szorít a torkának. Háta mögött áll, jobb kezével a férfi bal csuklóját csavarja. Itachi bal karja ezáltal a jobb csípőjéhez feszül. Nem mozdul. Meg sem próbál kitörni.

– Mennyi gonoszság szorult a csinos kis testedbe Itachi. Szinte érzem, ahogy átjár… - suttogta a férfi fülébe, és azzal elvágta a torkát mielőtt az megnyikkanhatott volna.

Ayumi szédülni kezdett, és a spriccelő vér hirtelen betakarta a szemeit és az arcát, majd lefolyt és homályosan, de ismét maga előtt látta az erdőt. Hátát a fának vetve erőtlenül ácsorgott, remegő térdei nem bírták tovább. Összeroskadt a fa tövében.

– Gen jutsu. Sejthettem volna – suttogta az éjszakába fejét a fatörzsnek vetve.

 

Összezavarodott érzésein kívül semmi sem volt valóság. Vajon mit keres itt Itachi, és miért férkőzött be a tudtába ilyen tolakodóan, ha aztán eltűnik küzdelem nélkül? Nem azért jött, hogy megölje. A cél az volt, hogy többet tudjon meg a küldetésről..