Jun egy fa m�g�l figyelte a falu �let�t. F�k�nt a Naruto nev� lakost k�vet�s�vel volt elfoglalva, mi�ta meghallotta, hogy valaki �gy nevezte a fi�t, bizonyoss� v�lt benne, hogy � lehet az egyik c�lpontja. A hangos, naiv k�ly�k, akir�l Haku mes�lt. L�t�s�n k�v�l minden �rz�kszerv�vel a k�rnyezet�re koncentr�lt. Szeretett volna csak v�gig s�t�lni az emberek k�z�tt, de nem akarta kock�ztatni, hogy ism�t valaki megk�rdezze honnan j�tt �s hov� tart. Jobb lesz ezt csendben elint�zni akkor, amikor a falu a chuunin vizsg�ra k�sz�l, �s egy �tj�r� h�z az eg�sz. Csak a hangos gyerek csapat�t kell megtal�lni, �s csendben elint�zni egym�s k�z�tt.

– Te meg mi�rt bujk�lsz itt – m�ly fi� hang sz�lalt meg a h�ta m�g�l. Azonnal megpender�lt saj�t tengelye k�r�l, �s m�r el� is r�ntotta kunait, de az idegen azonnal el is kapta a kez�t benne a k�ssel. Nem sz�m�tott r�, hogy valaki �szreveszi, de �gy is �beren figyelt, m�gsem hallotta meg a fi� k�zeledt�t. Pedig m�r el�g k�zel �llt ahhoz, hogy kellemetlen helyzetbe hozza. Jun r�vid ideig elfelejtett leveg�t venni, csak n�zte a fi� arc�t, azt�n k�nj�ban nagyot nyelt. A fi� keze hat�rozottan szor�totta a csukl�j�t, amiben m�g mindig a kunait tartotta.

– Te meg ki a fene vagy? – suttogta v�g�l.

– �n k�rdeztem el�bb – a fi� r�ka mosolyt �lt�tt mag�ra, hab�r az arca nem volt r�kaszer�. Ink�bb b�jos.

– Nem bujk�lok. Megfigyel�st v�gzek – A l�ny a fi� v�llaiba m�lyesztette ujjait, �s messzebb tasz�totta mag�t�l.

– Szerintem pedig gyan�s tev�kenys�get v�gzel – kacag�sszer� hangot hallatott, de nem nevetett igaz�n csak g�nyol�dott.

Most, hogy a fi�t l�p�snyire l�kte, Jun nyugodtan elindult. Nincs �rtelme sem sz�p�rbajnak, sem harcnak. Ha tov�bb vesztegeti az idej�t erre a fi�ra, felh�vhatja mag�ra a figyelmet, futott v�gig az agy�n m�r a m�sodik l�p�st tette volna meg, amikor a fi� elkapta a csukl�j�t. Jun vissza sem n�zett a fi� keze pedig a k�vetkez� pillanatban m�r a leveg�t markolta nedvesen.

– Mi a fene ez? – k�rdezte a kez�re b�mulva, hitetlen�l. - Jun v�laszra sem m�ltatta, csak tov�bb s�t�lt. – Ki vagy te? – suttogta ut�na, de a l�ny tov�bbra sem v�laszolt, csak s�t�lt tov�bb lassan. L�tsz�lag nem k�v�nta r� pazarolni az idej�t.

Sasuke �sszecsapta k�t kez�t, �s gyors k�zjeleket form�zott.

– T�z elem; t�zgoly� technika – ki�ltotta, �s hatalmas t�zlabd�t f�jt eg�szen od�ig, ahol a l�ny �llt. Amikor befejezte, csak n�zett a l�ny kor�bbi hely�re. Hova t�nt?

–  V�z elem; v�zs�rk�ny technika – j�tt a v�lasz a magasb�l, egy fa�gr�l. 

– El�g legyen ebb�l – ki�ltott fel Anko. Egy ideje m�r figyelte a k�t gyereket. A v�zs�rk�ny m�rges �v�lt�se elp�rolgott a v�zzel egy�tt, miel�tt c�lt �rt volna. Sasuke pedig �szrevette, hogy nemr�g l�tta ugyanezt a technik�t – Sasuke, elmehetsz. Innen �tveszem az �gyet.

Anko a l�ny fel� s�t�lt. Sz�r�s tekintet�vel nem v�tette el a fi�t, am�g az hanyagul zseb�be cs�sztatta kezeit, �s k�z�ny�sen elkullogott.

– Ki vagy te �s honnan j�tt�l ide? – k�rdezte Anko.

– Nekem nincs otthonom. Csak c�lom fel� tartok. �tutaz�ban vagyok itt, �s ez a…  gyermek… – mondta �sszeh�zott szemmel – r�m t�madott – legyintett �s azzal ism�t indulni pr�b�lt.

– L�ttam. L�ttam a technik�dat is. Ezek szerint te is ninja vagy.  

– M�r nem – fordult vissza, �s ha a tekintet�nek val�di �le lett volna, az kett�szelte volna Ankot. Nekem nincs otthonom, nincs csal�dom, nincs bar�tom nincs mesterem. Csak c�lom van, ez�rt az az egy dolog fontos nekem. Az az egy, amim m�g van, gondolta. De v�g�l nem mondta ki.

A hosszas �t alatt, mire konoh�ba �rt Jun agy�ban feltorl�dtak a gondolatok. H�tat ford�tott a faluj�nak, a kl�nj�nak, az orsz�g�nak. Mindent feltett arra a k�t emberre, akik�rt az �let�t �ldozta volna, �s most m�gis � egymaga maradt itt. Nem gyermeke t�bb� senkinek, nem testv�re t�bb� senkinek, nem bar�tja, nem tan�tv�nya senkinek �s nem lakosa vagy shinobija semmif�le falunak. A homlokv�d�j�t elrejtve �rzi, �s nem tudja b�szk�n viselni t�bb�. Mert egy �rul�. Sz�k�tt ninja, akit val�sz�n�leg �vek �ta halottnak hisznek.

Haku, ha tudtad volna, hogy �gy fogok �rezni, sosem hagytad volna, hogy veled tartsak, gondolta. K�zben h�l�s volt �rte, hogy a fi� nem tudta. Sohasem lett volna k�pes megb�nni ezt a d�nt�s�t. � csak er�s ninj�v� akart �rni, �s a bar�tj�val maradni. Gyermeki naivit�s volt r�sz�r�l azt hinni, hogy ez a bar�ts�g �r�kk� tarthat…

 

���

 

– Haku – ki�ltott gyermeki vid�ms�ggal – Gyere be, ell�tom a s�r�l�sed! – intett fel� Jun.

Ez volt az els� alkalom, hogy igaz�n megsebes�tette a fi�t. M�lyre v�gott �s v�rzett is, de csak fel�leti s�r�l�st okozott. A s�t�t szob�ba a kis ablakokon kereszt�l sz�k�tt be term�szetes f�ny, �m �gy is hangulatos f�lhom�ly uralkodott.

Jun megfogta a fi� kez�t, �s mag�hoz h�zta. Lass�, �vatos mozdulatokkal fert�tlen�tette, mintha att�l f�lne, hogy f�jni fog. �ltal�ban hat�rozott volt, �s kem�nyen b�nt mindenkivel, mint egy fi�. Zabuza sokszor azt gondolta, hogy val�j�ban nem is l�nnyal van dolguk, semmi l�nyos vagy n�ies tulajdons�got nem mutatott az �vek sor�n. Egyszer sem s�rt, amikor megs�r�lt. �nsz�nt�b�l hagyta el a csal�dj�t, m�gsem jelzett honv�gyat. Volt valami f�rfias er� a l�nyban, amivel elfedett minden �rzelmet, �s csak egyet hagyott a felsz�nre bukni. A Haku ir�nti szeretet�t. De az gyeng�d volt. Ezzel a szeretettel �ltek egym�ssal szemben. Haku mellkasa m�r szorosan bek�t�zve, ahol el�sz�r s�r�lt fel�letesen. Laza plisz� nadr�gja kiter�lt a padl�n, Jun sem viselt teljes harci d�szt, csak z�ld ruh�ja volt rajta, kunaitokja a k�ssel �s a nadr�gja a f�ld�n hevert a feltekert k�tszerek �s fert�tlen�t�szerek mellett nem messze. Lenge �lt�zete ellen�re m�gis hamar kipirult az arca, ahogy Haku karj�t k�t�zte. �vatos odafigyel�ssel tekert f�slit a fi� kez�re a v�rz�s el�ll�t�sa �s a sebfert�tlen�t�s ut�n. Tal�n az eg�sz �let�ben akkor az el�sz�r t�nt igaz�n l�nynak Haku szem�ben. Amikor edzettek egy szertelen fi�ra el�keztetett, mind koszos kin�zete, mind elsz�nt term�szete ut�n. �m amikor nagy ritk�n �rte kellett agg�dni, akkor igaz�n l�ny volt. M�g akkor is, ha az csak egy fel�leti s�r�l�s, amit � maga okozott. Kifejezetten akkor. 

– Ne agg�dj, nem is f�j – mosolygott Haku – aranyos az arcod, amikor �gy agg�dsz – tette m�g hozz� csak halkan.

A l�ny csak r�vid csend ut�n v�laszolt.

– De h�t most mondtad, hogy ne agg�djak – tekintet�t tov�bbra is a fi� kez�re szegezte, �s nem n�zett fel onnan, de Haku �gy is l�tta zavart arc�t. Jun �ppen befejezte a k�t�st, de Haku nem vette el a kez�t, a l�ny �lla al� cs�sztatta k�t ujj�t, hogy megemelje a fej�t. Tekintet�k tal�lkozott.

– Ne agg�dj �rtem, mert m�g hamar meg�regszik az arcod, butuska – b�jos mosolya elt�r�lte a l�ny hangulat�t, elmosolyodott.

 

���

 

Anko let�r�lte az arc�r�l a zavart tekintetet. A l�ny �nmag�ra eml�keztette, arra az id�re, amikor Orochimaru elhagyta a falut. Egy�tt�rz�se egy rokonl�leknek sz�lt, aki ugyanabban a cs�nakban evez, amiben valaha � is. J�l j�tt volna akkor egy megnyugtat� k�z a v�ll�n, amelyre t�maszkodhat akkor, amikor mindent elvesz�tett. Ez�rt…

– Gyere, azt hiszem, �hes lehetsz – intett – Esz�nk egyet a faluban, azt�n azt teszel, amit akarsz – mosolygott elsz�ntan.

… azz� a megnyugtat� k�zz� v�lt annak a l�nynak a v�ll�n.

Jun pedig ism�t nem �rtette, hogy mi lehet ez az �rz�s, ami itt konoh�ban k�r�lfogja. S hab�r nem akart bar�ts�gokat k�tni, egy eb�d gondolat�nak nem tudott ellen�llni, �gy k�vetni kezdte Ankot. Az nap este olyan sz�vets�g sz�letett, amely ism�t megv�ltoztatta Jun �let�t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.